Prof. Dr. Kapronczay Károly 1941. február 28-án született Budapesten. Történész, orvostörténész, levéltáros, múzeum- és könyvtár igazgató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

A budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, ezt követően 1968-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem-könyvtár, levéltár szakos diplomát. Munkahelye 1969-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, melynek 1985-től főigazgató-helyettese, 2000-től főigazgatója, 2008-tól címzetes főigazgatója volt. Ezen munkája mellett 1990 és 1994 között a Belügyminisztériumban is tevékenykedett miniszteri főtanácsadóként. 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia magyar-lengyel történészbizottságának tagja és titkára, 1999-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja és elnöke volt. 2008-tól a Semmelweis Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanáraként is oktatott. 2011-ben lett az MTA doktora.  Főtitkára volt a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, főszerkesztője a társaság folyóiratának, az Orvostörténeti Közleményeknek. Emellett hosszú ideig szerkesztette a Valóság című folyóiratot is, és több tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja. 

Szakterülete a magyarországi orvostörténet és közegészségügy, valamint a magyar-lengyel kapcsolatok története. Négyszáznál is több tudományos és ismeretterjesztő munka fűződik nevéhez. Tudományos tevékenységét 1992-ben a Magyar Orvostörténeti Társaság Weszprémi István Emlékéremmel, 1999-ben a Lengyel Köztársaság Lengyel Érdemrend lovagkeresztjével ismerte el. 2005-ben a Kőbányai Önkormányzat Kőbánya Díszpolgára címet adományozott részére. 2014-ben tudományos munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. 

A Kőbányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzat tagja volt 1999 és 2002, majd 2006 és 2010 között. 2010 és 2014 között elnökhelyettesként tevékenykedett a Kőbányai Lengyel Önkormányzatnál. Az orvostörténelem mellett elsődlegesen a magyar-lengyel kapcsolatok politikatörténeti vonatkozásait kutatta, foglalkozott a hazai lengyelség, és a magyar egyetemeken tanult lengyel hallgatók történetével. Sok évtizedes kutatómunkája eredményeként több könyvet, magyar, illetve lengyel nyelvű tanulmányt jelentetett meg. Ennek elismeréseként lengyel állami kitüntetésekben részesítették.

Tudós volt és kiváló ember. Színes egyénisége, józansága, humora is hozzájárult ismertségéhez, elismertségéhez. Következetes, munkatársaira minden esetben odafigyelő vezető volt. Szerénysége, boldog házassága, stabil családi kapcsolata adta az erőt, a hitet és a hihetetlen szorgalmat, ami élete végéig alkotó energiát biztosított. Hűséges ember, tudós, családfő és büszke kőbányai volt.

Prof. Dr. Kapronczay Károlyt a Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma, Könyvtára és Adattára, a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, valamint a Kőbányai Önkormányzat saját halottjának tekinti.

Nyugodjék békében!