Elhallgatott a blues egyik legkülönlegesebb hangja – búcsú Deák Bill Gyulától

Hetvenhét éves korában elhunyt Deák Bill Gyula, a magyar blues egyik legmeghatározóbb, legjellegzetesebb és legnagyobb hatású énekese.

Deák Bill Gyula (Bill, Bill kapitány) 1948. november 8-án született Budapesten, Kőbányán. Állandó eposzi jelzője a hazai rockéletben: „a magyar blues-király”, ő az egyetlen magyar énekes, akinek – amerikai kritikusok szerint is – fekete hangja van. Ezt erősítette meg Chuck Berry is, akivel 1984-ben a Budapest Sportcsarnokban közösen lépett fel. Ő ezt mondta Billről: „Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam!”.

Fiatalon Beatlest hallgatott, majd áttérve a Rolling Stonesra megismerte a rockzenét.  Nagy hatást gyakorolt rá Jimmy Hendrix, aki elindította a pályán. Ezután szeretett bele a bluesba. Orszáczky Miklós és Szakcsi Lakatos Béla egyik koncertjének látogatása után vált igazán blues rajongóvá. Így vélekedett a bluesról: „A blues egy életforma, egy életérzés – magával ragad és nem ereszt.” És Billt a blues valóban nem eresztette.  Haláláig koncertezett, hangjával, tudásával, kisugárzásával a több generációs rajongótáborát elkápráztatta. A hangja önmagában történet volt: rekedt és elementáris. Amikor megszólalt egyszerre volt személyes és közös: egy ember története, sok ezer ember érzése. Bill nem csak énekelte a bluest. Bill benne élt.

Pályafutását a kőbányai Sztár együttesben külföldi dalok éneklésével kezdte. Később jazzénekesként a Napsugár, a Wanderers és a Loyd együtteseket erősítette. Első komolyabb bandája a Syrius volt. Nagy hatással volt rá Jimi Hendrix, Radics Béla, Orszáczky Miklós munkássága. Sokszor hívta vendég énekesnek Schuster Lóránt a P. Mobilba 1977-ben. 1979 nyaráig vendégként lépett fel a Hobo Blues Banddel, majd 1979-től meghatározó tagja volt az együttesnek. Népszerűségükhöz Bill énektudása, színpadi jelenléte erőteljesen hozzájárult

1984-ben megjelentette első szólólemezét „Rossz vér” címmel. 1985-ben Bill kilépett a HBB-ből.  A Kormorán zenekarral megjelentették a Mindhalálig blues című albumot 1986-ban. Ezt követően váltotta Vikidál Gyulát a P. Boksz élén, és Bill és a Box Companyt néven kezdtek muzsikálni. 1987-ben megalapította első saját zenekarát a Deák Bill Blues Bandet, mellyel élete végéig muzsikált. További albumok: 1993 – Bűnön, börtönön, bánaton túl, 1999 – Bort, bluest, békességet, 2001 – Bill kapitány blues cirkusza, 2008 – Hatvan csapás, 2009 – A király meséi és a 60 Live, 2013 – Billa 60 Live. Négy filmben – Kopaszkutya, Könnyű testi sértés, István a király, Atilla Isten kardja – nyújtott emlékezetes alakítást. Meghatározó volt életében, amikor felkérték az István a király rockoperában Torda szerepére, melyben kiemelkedő és emlékezetes alakítást nyújtott.

Művészi teljesítményét számos kitüntetéssel ismerték el. 1986-ban Állami Ifjúsági Díjat, 2007-ben Blues Patika Életmű-díjat, 2008-ban Artisjus-díjat és Pont FM Életmű-díjat, 2009-ben Fonogram Életműdíjat kapott. 2008-ban Kőbánya díszpolgára lett, 2012-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2022-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is átvehette a magyar könnyűzenei életet gazdagító előadóművészi pályája elismeréseként. A Fővárosi Önkormányzat Pro Urbe Budapest-díjat ítél oda részére 2023-ban, és 2026-ban megkapta a Máté Péter-díj állami kitüntetést.

Bill kapitány azonban nem a számos elismerés miatt marad meg emlékezetünkben, hanem a hangja, a színpadi jelenléte, a blues iránti elköteleződése miatt. Hangjában egyszerre szólalt meg az erő, a fájdalom. a keserűség és az életkedv is. A színpadon sosem kellett szerepet játszania, egyszerűen jelen volt és énekelt. Bill ugyanazzal a profizmussal, ugyanakkora szeretettel, tudása legjavát adva énekelt egy kis klubban, néhány száz ember előtt, mint egy sportcsarnokban több ezernek. Szerette, tisztelte a közönséget, a rajongókat, mindig hiteles volt dalaiban. Nála a blues nem egy távoli, tengerentúli műfaj volt, hiszen magyar történeteket, sorsokat, érzéseket mondott el nekünk. Számára a blues nem egy műfaj volt, hanem életforma és önkifejezés.

Ezer szállal kötődött Kőbányához: itt született, itt töltötte gyermekkorát, itt élt szeretett feleségével és családjával. Első bandája a kőbányai Sztár együttes volt. Itthon volt Kőbányán, szerette a kerületet. Dalaiban megelevenedtek a kőbányai utcák, a kerület hangulata, az egyszerű emberek örömei vagy éppen nehézségei. A helyiek viszontszerették, koncertjei hazai pályán tömeget vonzottak, akik közösen énekelték vele legnagyobb nótáit.

A magyar bluesélet sok kiváló muzsikust tudhat magáénak, de Deák Bill Gyula ikon volt, akinek a hangja egyszeri és megismételhetetlen. Ez az ikon most megpihen, de hangja a dalain keresztül megmarad. Emléke ott marad a lemezeken, filmeken, koncertfelvételeken, valamint a családja, barátai és rajongói visszaemlékezéseiben, lelkében. És itt marad Kőbányán is, azokban az utcákban, ahonnan elindult, és amelyet sosem tagadott meg.

Nyugodj békében Bill Kapitány, legyen Neked könnyű a föld...