2005.09.02. 11:23
6. oldal
A Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény most megnyílt Látványtára a Budapesti Történeti Múzeum és a Pataky Művelődési Központ anyagi támogatásával jött létre.
Látványtárát a szükség alakította ki, hiszen a 60 m2-es kiállítóhelyiségében, az alagsori elhelyezés fényviszonya, a páratartalom ingadozása, a falak vizesedésének veszélye belejátszott abba, hogy a tár anyagát átgondoltan állítsuk össze. Természetesen úgy, hogy felvillantsa Kőbánya évszázadainak jellemzőit, történésének mának szóló üzeneteit és azt a közel fél évszázados lokálpatrióta törekvést, helytörténeti szorgoskodást, amely előtt ez a mostani látványtár tiszteleg anyagával, ötletével, megrendezésével. A tisztelet Kőbányának- történelemhamisításokat, igazságtalan nézeteket, véleményalkotásokat oszlatni tudó tárgyegyüttesek egymásmellé rendezése - volt a cél. Megmutatni a főváros egy kerületnélnek valós történelmi értékeit, amely legtöbb esetben az egész ország progresszív haladását tuda szolgálni földrajzi sajátosságaival, geológiai adottságaival, mezőgazdaságával, állattenyésztésével, kőbányászatával, tégla-, vas-, élelmiszer-, gyógyszer-, porcelán-, kéziszerszám-, elektronikai iparával. A Népliget évszázados fái, a Százados úti Művésztelep művészettörténeti produktumai, a vásárváros területének kialakulása, Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű temetője, benne a 301-es parcella, a Népligeti Planetárium, Tűzoltómúzeum, a polgári színjátszó körök, egyházi és világi kórusok művelődéstörténeti hagyományai, a népoktatás hálózatának kiterebélyesedése fel-felvillan, megidőződik a gyűjtemény falai között.
Az 1872. évi XXXVI. Törvénycikk Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről csak erősítette a kerület gazdasági, közlekedési, kereskedelmi és kulturális gazdagodását, a kőbányai lakosok lokálpatriotizmusát, sajátos hagyományainak tiszteletét, a múlt örökségének megbecsülését. A történelmi viharok idején is ez a kohéziós erő adta a túléléshez szükséges bizakodást, összefogást és a közéleti optimizmust, a város újjáalakításánál a helytörténeti értékek megmentését, megőrzését.
A tár leglátványosabb részeként a régi Úrikaszinó, a Cserkesz utcai középületek, lebontott udvarházak rácsozatai, vasdíszei, kovácsoltvas remekei láthatók egy olasz stílusban megfaragott, növényi ornamentikát tartó két puttóval és két oszlopfővel.
A lakosság mindennapi életének ellátásában jelentős szerepet játszottak a kiskereskedők és kisiparosok. Ez utóbbiak közé tartozott, Mihály Gusztáv cipész, (1894-1981) aki az 1930-as évek elejétől kezdve 50 éven át dolgozott műhelyében, szolgálta Kőbánya lakosságát. Az Ő műhelye és szerszámkészlete a legteljesebb hiteles tárgyegyüttes.
A kalapos mesterség legfontosabb eszközei, anyaga mellett láthatók a borbélyműhely, cukrászmesterség kelléki.
A Ceglédi, Bihari úti munkáslakások szűkös, de takarosan tartott konyháinak apró tárgyai, emlékei a két világháború közötti időszak sanyarú sorság idézik meg. A díszes tajtékpipák a módosabb életkörülmények bizonyságai.
Kőbányán az első téglagyárat 1838-ban létesítették, mivel a Pest -Budai árvíz által károsodott épületek helyreállítása miatt rendkívül megnőtt az építőanyag iránti kereslet. 1873-ban már 11 téglagyár és cserépüzem működött. A későbbiek során a gyártmányok köre bővült, csempét, ipari porcelánt, étkészletet is készítettek. A második világháború után egyes gyárak megszűntek, mások egy-egy termék előállítására szakosodtak. Több mint 1500 db-os jegyestégla-gyűjteményünk a harmadik legnagyobb az országban,, amelynek legszebb, ritka példányai őrzik e fontos építőelem gyártásának Kőbányai évtizedeit. 1850-ben alakult meg a Kőbányai Serház Társaság, 1862-ben a Dreher Antal-féle sörgyár, amely 1912-ben Haggenmacher Henrik csatlakozásával lett teljessé. A kőbányai sörgyárak a termelt sör mennyisége, valamint a foglalkoztatott munkások létszáma alapján is az ország legnagyobb sörgyárai voltak, amely technológiai fejlesztéssel ma is ellátják a belföldi, külföldi keresletet. A Kőbányai Sörgyár régi palackjai a virágzó időket idézik.
A kőbányai gyógyszeripart, a szőlőtermelést, a sertéskereskedelmet, a textilipar fejlődését, a járműgyártást, a gépgyártást régi fotókon idézi meg a látványtár. A kiállításban helyet kaptak Tóth József helytörténész, által készített makettek, amelyek Kőbánya jellegzetes, - többségében már lebontott építményeit örökítik meg.
A századforduló időszakát néhány jellegzetes tárgy bemutatásával villantja fel a gyűjtemény, s egyben bemutatja a kőbányai polgári életmód hétköznapjait. Kiemelt helyet kaptak azok a kőfaragások, amelyek nemcsak az épületek fontos díszítőelemi voltak, hanem önálló szobrászművészeti alkotásokként is megállják helyüket. A régi rádiók, televíziók, lemezjátszók nosztalgikus emlékeket idézhetnek fel a látogatóban. A korabeli környezetkultúra fontosságának megidézését, a népligeti címeres zománctábla felirata tükrözi frappánsan. Dr. Müller Ede Kőbánya első orvosa rendelőjéből lebontott Zsolnay klasszicista cserépkályha bemutatott darabjai a magyar iparművészet remekei.
Hálával gondolunk azokra a kőbányai helytörténészekre, gyűjtőkre és adományozókra, akiknek önzetlensége, tette lehetővé tette e Látványtár megvalósulását.
/A kiállítás megtekinthető a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény Látványtárában
Cím: Budapest, 1102 Halom utca 37/b.
Telefon: 261-55-69
Nyitva:
hétfő, kedd, szerda, péntek: 10-14 óráig
csütörtök: 14-18 óráig/
A cikket írta: Bihari József gyűjteményvezető
