Ez a táborozás is úgy indult, mint a többi. Vártuk, hogy milyen idő lesz, mit tudunk majd csinálni Balatonlellén. Mindenki az időjárást figyelte, vajon tudunk-e fürdeni.
Tudtuk, hogy együtt táborozunk majd felsőzsolcai és balánbányai gyerekekkel. Arra azonban nem számítottunk, hogy a tábor ilyen jó lesz majd velük. Énekeltünk, kosaraztunk együtt, és ez szuper volt!

A tíz nap alatt nagyon sok élménnyel gazdagodtunk. A helyi villamos kisautóval kirándultunk Lellén a Téglamúzeumba, ahol bejárhattuk a Magyarok útját, láttunk parányi állatkertet, itt az állatokat meg lehetett simogatni. Balatonszemesen a Postamúzeumba vonatoztunk el, ahol érdekes, régi dolgokat néztünk meg: képeslapokat, postavagonokat és egyéb, ma már nem használatos szállító eszközöket.

A nagyok az erdélyiekkel együtt egy nagyon vidám estét töltöttek a tábor közelében lévő vidámparkban, így jobban megismerkedhettünk egymással.
Ezt egy tábori rekordkísérlet követte: vajon hányan férünk be az új tábori nevelői faház teraszára? Sokan. Pontos számolások szerint 110-en... Igazán közel kerültünk egymáshoz.

Az idei tábori programot Kovácsné Koós Judit r. őrnagyasszony szervezésének köszönhetően színesítette a BRFK Bűnmegelőzési csoportjának látogatása is, amely a szakadó eső ellenére is remek hangulatban telt el.

A következő nap sem maradt emlékezetes program nélkül: elmentünk a Napfény Strandra, ahol a sekély vízbe lehet beszaladni, a parton lehet homokvárat építeni. Természetesen a szokásos csúszdázás sem maradt el.

Utolsó előtti napon látogatott el hozzánk Verbai Lajos polgármester úr, aki találkozott a felsőzsolcai táborozókkal is.

Az utolsó teljes tábornapunkon már izgatottan készült mindeni: megmérettetett, hogy a 126 táborlakó hány méter? Mi, valamennyi táboros kézfogásával 163 métert öleltünk át, a teljes központi teret. Ezt a kísérletet egy fergeteges diszkó követte.

Táborozásunkat egy feledhetetlenül szép tábortűzzel zártuk, ahol valamennyi táborlakó közösen dalolt, miközben néztük a hullócsillagokat.