Bagyánszky Gábor zsoké, augusztus 27-én töltötte be 90. életévét. Gabi bácsit gyermekkorában ragadta magával a lóverseny, a lovak szeretete.  Gyerekkorában Alagra járt azzal a biciklivel, melyre maga kereste meg a rávalót – istállós fiú akart lenni. „ Egy alkalommal, leszállva a bringámról határozottan szóltam a lovász mesternek: „Szeretnék zsoké lenni!”. A válasz így hangzott: „Gyere ősszel, gyere télen a Horthy-istállóhoz!” Mentem ’42 telén, két évig tanultam a pályán, ’44-ben kaptam lovaglási lehetőséget, lovam neve Drága Kincs volt.” – meséli. A háború, a bombázások elől katonák menekítették a lovakat Nyugatra. Polgári alkalmazottként a honvédség kötelékében volt. 1948-ban indították újra a lóversenyt. 1949-ben a mai Kincsem Parkban 18 versenyt nyert. 1951-ben Kőbánya díjat nyert. A Bebek utcában vett lakást, ami később nagyobbra cserélt. Az Ihász közben találta meg azt a lakást, ahol ma is él. Egy lánya, két unokája és három dédunokája van. Lánya ugyanabban a házban él, így minden nap segít édesapjának, aki a mai napig rendszeresen jár a piacra, bevásárol. Gabi bácsi életvidámsága példa lehet mindenki számára. Egyetlen dolog, amit nehezen visel, hogy szép lassan minden jóbarát elmegy…

Baranyi Antalné, Klári néni 15 éve él Kőbányán fiával, Ferencvárosból költöztek a kerületbe. Kunszentmiklóson született 8-an vannak testvérek, ő a legidősebb. Fonónőként dolgozott, 1981-ben ment nyugdíjba. Klári néni élénken érdeklődik a politika iránt, minden hírműsort megnéz. Ma már nem tud utcára menni, így egyetlen szórakozása a tv, bár sorozatokat nem néz. Gyógyszereket nem szed, kiváló egészségnek örvend, oly annyira, hogy az ágyneműt kézzel maga mossa. Kedvenc étele a székelykáposzta, amit minden nap szívesen fogyasztana. Klári nénit Kovács Róbert polgármester mellett a körzet önkormányzati képviselője Gál Judit is meglátogatta a neves nap alkalmából.

Stadler János nyugállományú vezérőrnagy, szeptember 5-én született, Kőbányán. A Kada utcai óvodába járt. Szülei később vettek egy telket a mai XVII. kerületben, Rákoscsabán. Agrármérnök szeretett volna lenni, de 1945 után származása okán nem vették fel az egyetemre, így szakmunkás lett. Amikor behívták a katonának választania kellett – sorkatona lesz, vagy hivatásos. Ez utóbbit választotta. Szolgált Cegléden, Székesfehérváron, tanulmányait a Szovjetunióban végezte. Két fia, négy unokája és nyolc dédunokája van. Boldog házasságban élt, ám 2012-ban özvegy lett, felesége elvesztését a mai napig sem tudta feldolgozni. János bácsi nem tud már utcára menni, a szomszédok és volt szomszédja segíti a mindennapokban. Volt szomszédjának lánya Dia a fogadott unokája, aki minden segíti, gyakran látogatja. Jancsi bácsi idős korában tanult meg a számítógéppel bánni, minden nap posztol, kommentel a Facebook-on. Szomszédjával, ismerőseivel naponta vált e-mail-t. Ez utóbbival jelzi környezete felé, este és reggel, hogy minden rendben van. A napokban kapta meg Simicskó István honvédelmi miniszter emléklapját, és Benkő Tibor vezérezredestől egy emléktárgyat, egy bombavető tarackágyú kicsinyített mását. Stadler Jánost e kerek évforduló alkalmából Kovács Róbert polgármester mellett Gál Judit önkormányzati képviselő is köszöntötte.