A nemzeti függetlenségünket eltipró november 4-i szovjet katonai invázió pecsételte meg a Nagy Imre vezette kormány és a fegyveres forradalmárok sorsát. Kőbánya az ellenállás egyik legerősebb bástyájaként állt azokban a napokban, a fegyveres harcok központja a Kőbányai Ifjúsági Park (ma Csajkovszkij Park) volt, ahol Silye Sámuel vezette katonák és civil fegyveresek négy napig tartották állásaikat a szovjet harckocsikkal szemben.

De Kőbánya más ponton is az '56-os forradalom egyik meghatározó helyszínévé vált. A Kozma utcai Kisfogház a hősi küzdelem emlékhelye lett, amely olyan erővel sugározza ezen értékeket, amit talán csak vértanúsággal, hittel lehet a falakba égetni. E falak között végezték ki Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Szabó Jánost a Széna tér, Angyal Istvánt a Tűzoltó utca és Iván Kovács Lászlót a Corvin köz legendás parancsnokát.

A Kőbányai Önkormányzat megemlékezésén a koszorúzást követően az ’56-os forradalom jelképévé vált Egmont-nyitány fájdalmas dallamai csendültek fel, majd Kovács Róbert polgármester emlékezett az ország egyik meghatározó időszakára. ,,Mai ésszel már-már felfoghatatlan, hogy annyi sötét év után hogyan tudott túlélni ez a nemzet. Hogy a szüleink, nagyszüleink miért nem adták fel. Hogy honnan volt erejük tovább folytatni az ellenállást – ha nem is fegyverekkel. A forradalom megállíthatatlan folyamatot jelent, a változás kezdetét. Örök hálával tartozunk nekik azért, hogy végül sikerült kivívni szabadságunkat. Egy emberöltő kellett, ahhoz, hogy Magyarország újra független és önálló állam legyen. Sokan az életüket, de még többen a legszebb éveiket, évtizedeiket áldozták fel a gyerekeik és unokáik jövőjéért, a mi jelenünkért. Tartozunk nekik annyival, hogy vigyázunk a szabadságunkra, vigyázunk az országunkra, és vigyázunk a kerületünkre." - mondta Kovács Róbert, aki arra kérte a jelenlévőket, hogy a nemzeti gyásznapon ne csak azokra a tízezrekre emlékezzenek, akik 1956-ban harcoltak a szabadságunkért, hanem azokra is, akik a szocializmus évtizedeiben a maguk módján, de elszántan és töreten hittel küzdöttek a független és szabad Magyarországért, akik mindent megtettek a családjukért, a lakóhelyükért és az ország fölemelkedéséért.

,,Szerencsére még nagyon sokan itt vannak közöttünk, hogy személyesen is köszönetet mondhassunk nekik. Én is ezt teszem" -zárta a megemlékezésen gondolatait a polgármester.