,,A flaszterkoptató, kőbányai vagányként megélt gyermek- és ifjú évek a plebejusszellemet, a sportszerűséget mélyítették el bennem. A Szent László Gimnázium nagyszerű tanárai és az otthonról hozott szellemi batyu az átlagosnál nagyobb tisztánlátást és szellemi szabadságot nyújtottak.”– Ütő Endre saját szavaival konferálták fel a díjátadó ünnepségen az idei Szent László-díjjal kitüntetett operaénekest, művészt. Az egykori operaházi igazgató ugyan már nem itt él, de ma is büszkén vallja igaz kőbányainak magát, mint mondja: őt Isten ide rendelte, nem véletlenül született Kőbányára. Még ismerte Moldova írásaiból elhíresült Mandarint és a kerület minden szegletét. Kedvenc operaénekesét, Pallói Imrét idézve mondja: ,,Én is szeretnék egy erdő közepén élni, de hát oda nem építettek Operaházat. Ahogy Zeneakadémiát sem Kőbányára”. Ütő Endre hiszi, tudja, hogy mindent az iskoláinak, tanárainak és a szüleitől kapott igazi értékeknek köszönhet. ,,Megtanultam, hogy ma nem egy életbiztosítás becsületesen élni, de én ezt hoztam otthonról és az imádott iskoláimból, tanáraimtól is. De már gyerekként megfogalmaztam a jelmondatom: hiszek az emberben, de nem hiszek minden embernek. Eszerint élek ma is”- mondja a művész, aki azt üzeni minden fiatalnak: maradjanak itthon, mert ez az igazi kaland!

Ütő Endre háromszéki székely család sarja, Kőbányán, a Pongrácz telepen nevelkedett. 1963 és ’96 között az Operaház magánénekese, majd 2001-ig igazgatója. Híres operarendezéseivel is nyomott hagyott a zenetörténelemben. Nyitott a képzőművészet felé is, 1983-ban vett először kezébe védőt és agyagot, majd 1998-ban nyitotta meg mai lakóhelyén, Lovasberényben a Lenkei Galériát.