„Ősz hajú, öreg emberekkel beszélgettem, arra kértem őket, hogy meséljenek nekem régi, érdekes történeteket.
– Milyen régi történeteket? – néztek rám csodálkozva.
– Hatvan-hetven évvel ezelőtti történeteket – mondtam.
Sok mindent összeolvastam már arról a korról, a századfordulóról és a századelőről, tudom, hogy mennyibe került akkoriban egy mázsa búza, mekkorák voltak a munkabérek, és milyen politikai pártok tevékenykedtek. Sok kérdést tettem fel az öreg embereknek, türelmesen meghallgattak, de nem válaszoltak a kérdéseimre – csak arról beszéltek, amit érdemesnek tartottak feleleveníteni, arról sem sokat.
Beszéltek egy rablógyilkosról.
Beszéltek egy falábú verklisről, egy álmodozó falusi kanászról, egy német molnárcsaládról.
– Hatvankilós zsákokat hordtam a malom padlására – mondta egy szép arcú öregasszony. A legszebb öregasszony, akit valaha láttam.”

Ez a kis ajánló olvasható Gion Nándor „A virágos katona” című regényében – ezzel a regénnyel érdemes kezdeni a Gion könyvek olvasását, ezt mondta nekem egy kedves könyvtáros ismerősöm.

A fenti ajánló is igazolja Kovács Róbert polgármester köszöntőjében elmondott gondolatokat, vagyis azt, hogy Gion nagyon sokat hallgatott öreg embereket és rengeteg történetet, bölcs gondolatot mentett meg tőlük az utókor számára.

A hajdani Jugoszláviában született Gion a vajdasági magyar irodalmárok egyik meghatározó alakja, 20 évvel ezelőtt települt Magyarországra, s itt, Kőbányán, a Kőrösi sétány egyik házában is lakott hosszú ideig. A nemzetközi ismertségre is érdemes író emlékét őrző tábla avatásán, illetve koszorúzásán megjelent Weeber Tibor alpolgármester, Szabóné Gerzson Sarolta, Mihalik András, Tóth Balázs és Farkas Gábor képviselők.